Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image

EKMK | 2019-06-19

Scroll to top

Top

Ivád – Pétervására … A VÁNDORLÓK JANUÁRI TÚRÁJA

Ivád – Pétervására … A VÁNDORLÓK JANUÁRI TÚRÁJA

Kellemes, Ivádról induló túránkba a nosztalgiázgatás is belefért…

Csoportunkkal Ivád központjából indultunk, majd Pétervásárán kötöttünk ki. Amikor az elsőként említett településen leszálltunk a távolsági buszról, szinte egy szempillantásra feltűnt a helység rendezettsége, tölgyfalevél motívummal díszített, mahagóni színre pácolt fa utcai szemetesládái azonmód elnyerték tetszésünket. A buszmegállótól nem kellett sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy a meglehetősen hideg időben el tudjunk fogyasztani (ki-ki ízlése szerint) egy-egy lélekmelegítő italt.

5236_944428478944516_7550564694213318949_n (1)Mácsár Beáta túravezetőnk nem először szervezett erre a környékre túrát, látszott mindez abból is, ahogyan a község Hedvighez címzett sörözőjét látogatásra ajánlotta, és amint az előzően itt jártak rutinosan elfoglalták megszokott ülőhelyüket ezen a nagyon kulturált vendéglátó helyen. Ottlétünk alatt halk zene mellett élvezhettük a természetes tüzelővel megrakott kandallós kályha melegét…

Bevallom őszintén, én Ivádról eddig csak annyit tudtam, hogy ezen a településen mérhetetlenül nagy számban házasodnak egymással rokonok, hogy az itt élő emberek háromnegyedét Ivádinak hívják (amit vagy i-vel vagy y-nal írnak), nevezetesen a polgármestert is, aki Gábor keresztnévre hallgat. Pár éve szendvicsemberként sétálgatva a Parlament előtt pénzt gyűjtött ahhoz, hogy a falugondnoki szolgálat beindításához meg tudják venni a szükséges kisbuszt; felkérte a helység hírnökéül Gálvölgyi János színművészt; ebből is kitűnik, hogy ő egy ötletember, de mindez érződik a hely szelleméből is. Nem szeretném elhallgatni, hogy még fiatal házas korában bányász nagyapám is sokat beszélt erről a helyről, mindig mondta, hogy itt kiválóan érezte magát…

Mint a fentiekből is kiderülhetett, jó volt a faluban, de a természet vonzásának ellenállni aligha lehet, főképpen akkor, ha transzcendentális eredetű hagyományok is fűződnek hozzá.

8285_944430855610945_483440354778617822_nBea, még a túra elején valamennyiünk kezébe nyomta Tóth Sándor régésznek Az ivádi „Táltos” sziklák című sokszorosított írását, hogy ezzel is nyomatékolja bennünk a látottakat. Mint megtudhattuk, Szent-völgy e táj neve a Borsod-Hevesi dombságon. Ide a községből a sportpályától balra, átkelve az Ivádi-patakon vezet az út.

A Kis-Lyukas kő nevezetű hegy alatt a Nagy-Lyukas kő felé haladtunk, örömmel, boldogan, amibe belejátszott a nagy pelyhekben érkező égi áldás is.

Ezen a túrán nem másztunk fel magaslatokba, sík területről csodáltuk meg a fenséges tájat. Menetelés közben megálltunk egy ponton, ahol Beáta elővette a térképét, és megmutatta éppen hol járunk, majd úgy látta, vissza kell fordulnunk, hogy az időnkbe bele férjen Pétervására felkeresése is, ahol több látnivaló is fogad majd bennünket.

DSCF0136

Nem lenne teljes a túrabeszámoló, ha nem említeném meg a kirándulások szinte mindegyikén előforduló kedveskedését Beának, ugyanis szívügyének tekinti, hogy a szüli- és névnaposokat szeretettel felköszöntse, és a többieknek stílszerűen egy-egy Sportszelettel növelje a kondícióját…

Ennek a napnak az ünnepeltje Vincze Nóra volt, igaz nem pont ekkor született, ami azért nem volt gond, mert egy kis időbeli csúszás nem lehet akadálya a köszöntésnek.

Nóri egy katonai behívóra invitáló kerékpáros, foszforeszkáló szalagot kapott, mivel ez lehetett „raktáron” – szerintem Bea begyűjt minden hasznos reklámkütyüt, hogy aztán ajándékként hasznosítsa azokat.

 A nosztalgiázgatások kora még nem járt le – avagy Pétervására megér egy misét

12400863_944430372277660_7883274723258885527_nTúravezetőnknek, és persze nekünk is nagyon fontos volt, hogy Pétervásárán több időt töltsünk, Beának azért, mert a várossá avanzsált településen élt gyermekkorában. Bent a központban, főleg amikor a két utca kereszteződésében álló barokk körkápolnához értünk, mesélt nekünk élményeiről, egyszóval nosztalgiázott, amit jó néven vettünk, simán rá tudtunk hangolódni azokra a „varázslatos” gyermekkori történésekre, amelyekről túravezetőnk mesélt, a kedvenc hentes bácsitól kezdve a helyben töltött évekig.

Közben megérkeztünk a „palócok pétervásári székesegyházáig”, ahová kizárólag Bea szervezésének köszönhetően tudtunk bejutni. A kéttornyú katolikus templom történetéről többek között megtudhattuk a helyi lakosú, az egyház szolgálatában álló kísérőnktől, hogy Keglevich Károly építtette, a korábbi helyett, és hogy a család kriptáját 1980-ban, az utolsó leszármazott halála után falazták be – ezen a ponton ajánlanám írásom olvasóinak az internetes tájékozódást.

Túratársaim nevében is köszönöm a túravezetést:                                         

Papp Mária

(kattints a fekete pontra a slider indításához)