Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image

EKMK | 2019-05-26

Scroll to top

Top

A VÁNDORLÓK DECEMBERI TÚRÁJA

A VÁNDORLÓK DECEMBERI TÚRÁJA

Követtük a természet ritmusát – ködből ködbe, sárból sárba…

Mint az írás címe is mutatja, nem éppen száraz, verőfényes túrát tudhatunk magunk mögött a 2015. december 28-ára tervezett program kapcsán a „Vándorlók”, mégis nagyon jól éreztük magunkat, jó hangulat, vidámság, egymásra figyelés jellemezte az együtt töltött időt.

1146_1500379300267382_8258114108501840280_n

Az egri buszmegállóból 8 óra 20 perckor indult a járat Dédestapolcsányra, ahol csatlakoztak hozzánk a személyautóval érkezők, így a csapat létszáma elérte a 17 főt. Túravezetőnk, Mácsár Beáta köré gyűltünk, vártuk túraindító beszédét, amihez megjegyezte, hogy lát a sorainkban más egyesülettől érkezőket is, majd meleg szívvel köszöntötte őket, és természetesen minden résztvevőt, akik ezen a napon az otthoni tiszta, meleg szoba helyett inkább a természetjárást választották.

994747_1500379343600711_6115831560588655317_n

Az Uppony-völgyből a Fekete-kő-tető vízmosásán át a Kalica-tetőre, majd onnan a Herkópéteren álló fakereszthez kapaszkodtunk fel, de természetesen nem hagyhattuk ki az útba eső Lázbérci víztározót sem. A hatalmas vízgyűjtő, illetve mesterséges tó tükrén sok-sok rendezett alakzatban úszó vadkacsát pillantottunk meg, akik mintegy fotótémát szolgáltatva vették birtokukba a tájvédelmi körzet egyik legnevezetesebb objektumát. A tó túlsó partján egy-két horgász is látható volt, türelmesen várták, hogy a víz lakói közül ponty, amur, keszeg, vagy éppen csuka harapjon a csalira…

1450274_1500379140267398_3984557473271721459_n

Az utunkba eső első pihenőnél választható színű filctollal aláírtuk a jelenléti ívet, karácsonyi sütiket kínálgattunk egymásnak, és beindult a fotózgatás is. Bea, a túratársaktól egy kissé távolabb állva, szembe velünk, láthatóan készült valamire. Azt, hogy mire, nem volt nehéz kitalálni, már csak azért sem, mert a karjai között ajándékféléket szorongatott. Aztán teljesen nyilvánvalóvá vált (nem először láttunk tőle ilyent), hogy a december születés- és névnaposainak köszöntésére készült, és természetesen valamennyien kifejezték jókívánságaikat az ünnepelteknek.

1454878_1500379203600725_6469768171102978081_n

E kellemesen eltöltött pihenő után folytattuk utunkat a tanösvény Uppony felőli részen húzódó sziklafalak, különféle képződmények szomszédságában, majd az erdős területeken egyre több mindent fedeztünk fel a tél eleji táj szépségéből is. Nagyon tudtunk örülni egy-egy, a fagyos avar közül előbukkanó virágnak, a csupasz galagonyabokor ágain pirosló hátramaradt termés látványának. A levelüket már bőven lehullató fák ágainak különféle formája is csodás esztétikai élményt nyújtott, nem beszélve arról, hogy a köd, mint háttér, csodálatosan kiemelte szépségüket.

Bőven volt részünk sárban, azonban ez a tény egyedül csak akkor volt bosszantó a csapatnak, amikor hatalmas tömege miatt le kellett mondanunk a csodálatos Dedevár „birtokba vételéről”. Azonban mindent kárpótolt feljutásunk a Kalica-tetőre. Az sem okozott gondot, hogy a nedvességtől csúszós talaj a belé ágyazódó kövekkel, kissé veszélyessé tette utunkat.

A ködös tetőn a távolból felsejlett a ”Herkópéter” nevű sziklagerincen álló kereszt misztikus látványt nyújtó alakzata, amely egykor a reformáció terjedésének határát hivatott jelezni. Egyedül csak az keltett bennünk hiányérzetet, hogy az opálos idő miatt nem tudtunk a távolba tekinteni, nem láthattuk a panoráma szépségét. Ezzel is megbékéltünk, így is találtunk fotótémát, és szépséget a tájban, majd érzékeny búcsút vettünk a hely szellemétől.

Csendben, nyugodtan ereszkedtünk le az oromról. A Dédestapolcsány felé vezető, nehezen járható út miatt újabb próbatétel előtt álltunk, mígnem a Csernely-patak vizében lemoshattuk az út sarát…

Papp Mária