Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image

EKMK | 2018-11-16

Scroll to top

Top

VINORELLEK – CZIROK RÓBERT ALKOTÁSAI

VINORELLEK – CZIROK RÓBERT ALKOTÁSAI

| Ekkor: 21, Sze 2015

VINORELLEK / BORRAL FESTETT AKVARELLEKCzirok Róbert kiállítása

Szeptember 25 – október 31.

Helyszín: Szépasszonyvölgyi Márai Látogatóközpont

Megnyitó: szeptember 25., péntek 17.00

Megnyitja: Vincze Béla borász, 2005-ben Az Év Bortermelője díj nyertese

A megnyitón szekszárdi borok és kézműves sajtok kóstolója lesz.

 

Vinorellek_pl_web (1).preview

“Borba mártott ecsetek

Kevés olyan területe van a művészetnek, ahol a bor és az alkotás olyan közvetlen kapcsolatban lenne egymással, mint a vinorellek esetében. A technika kevés hazai művelőinek egyike, Czirok Róbert a szekszárdi szüreti fesztiválon adott ízelítőt “borképeiből”.

A szekszárdi Fürdőház utca, a régi vármegyeháza egy enteriőre, a Remete kápolna, a platánok övezte sétány, a kórházi kápolna barnás-vöröses szépiaárnyalatokkal megfestett képéről első látásra talán senki nem mondaná meg, hogy nem vízfestmények. Az akvarellek nyomán vinorellnek nevezett képeken a festéket a vörösbor antocianinja adja – mondta Czirok Róbert, akinek szeptember 20-án, a szekszárdi bormúzeumban nyílt kiállítása.

1765842_cirok2 (2)A boros címkéket is tervező és tetováló szalont vezető 39 éves, autodidakta alkotó vinorelljeihez csak jó színanyagú, szekszárdi borokat használ: kékfrankost, merlot-t, cabernet fajtákat, kadarkát és rozét. A vármegyeháza világos tónusait rozéval hozta létre, a kórházi kápolnát pinot noirral, kékfrankossal és rozéval, a Garay teret pedig kékfrankossal festette meg. Lázár Ervin portréjához – aki Szekszárdon érettségizett és borkedvelő ember hírében állt – merlot-t, Illyés Gyula arcmásához szintén pinot noirt és rozét használt. A kiállítás megnyitóján egyébként – a már elfogyott évjáratok kivételével – meg is lehetett kóstolni a festéshez használt borokat.

„Lehet azt mondani, hogy belemártjuk az ecsetet a borba és közben iszogatunk, de nem ilyen egyszerű borral festeni” – válaszolta a technikát firtató kérdésre a vinorellspecialista.

„Sokat kísérleteztem azzal, hogy hogyan lehet a borból stabil színanyagot előállítani, ami ultraibolya-sugarak hatására nem veszíti el a tónusát” – jegyezte meg. A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy a bor idővel fakul, ezért eleve a pigmenteket megkötő akvarellpapírra fest, a képet lakkozza, és a “borfestékhez” is ad lakkot. A különböző árnyalatokhoz a bort módosítani kell: a halványabb, narancshoz közel álló színt citromsav, a mélyebb, kékes tónusokat szódabikarbóna hozzáadásával éri el.

„Nincs titok abban, amit csinálok. Olyan nehéz vinorellt festeni, hogy aki tudja, csinálja utánam” – mondta.

140513czirokrobertkiallitas_2_rw_624 (2)

Czirok Róbert három éve kezdett vinorelleket festeni, a technikát azelőtt nem is ismerte. Felidézte: egy szekszárdi pincének tervezett boros címkéket, amikor véletlen kifolyt a bor a talpas pohárból, és látta, milyen szép nyomot hagy a papíron. Arra gondolt, hogy a címkéket a palackban lévő bor lenyomatával díszíti. Később rájött, hogy a bor mesterséges öregítésével koncentrált festékanyag jön létre. A vinorell megfestése azért sem egyszerű, mert gyorsan kell dolgozni vele. Öt-hat óra alatt be kell fejezni a képet, és – az akvarellhez hasonlóan – nincs javítási lehetőség. Többnyire lágy kontúrokkal ábrázol, a kórházi kápolna képét azonban mérnöki pontossággal készítette el. Ehhez egy négyes méretű ecset szálainak végét három-négy kivételével levágta, és a maradékkal húzta meg a tűéles vonalakat. Nagyjából ez az egyetlen, amiben a borral festett kép hasonlít a tetováláshoz – mondta -, hiszen ott is precíz, vékony vonalakat kell húzni.

A borfestmények alkotójának – aki fiatalon ígéretes kollázsokkal jelentkezett, majd felnőttként is képezte rajztudását – nem ez az egyetlen kapcsolata a borral: nemzetközi borversenybírói képzettséget szerzett, közel húsz szekszárdi borászatnak tervez címkéket, marketing szakemberként pedig pincék arculatát tervezi. Szőlője is van, de a borkészítést képzett borászra bízná.

Ahogy fogalmazott, fiatalon maga is világmegváltó anarchista képzőművésznek készült, aki lógatja a lábát a Dunában, de gyorsan rájött, hogy ez nem az ő világa. Szavai szerint a képzőművészek és közte az az egyik különbség, hogy ő mindig el tudja adni a képeit.

„Bűn lenne szekszárdi borral Villányt vagy Egert festeni, de nincs kizárva, hogy elkalandozzak más vidékek felé is” – tette hozzá. (Forrás:MTI Press)