2018. október 17. / EKMK Forrás Gyermek és Ifjúsági Ház
Second Life, avagy kétéletem

Nincs olyan ember, aki ne játszana el a gondolattal, mi lett volna belőle, ha valami, vagy ha minden másképp alakul az életében. Az előadás alkotói ezúttal ezt a játékot veszik komolyan és ezen keresztül vallanak magukról, tévedéseikről és vágyaikról. Öt fiktív élettörténet jelenik meg, és ezekben találkoznak egymással az alkotók valós vagy elképzelt alteregói.
Elképzelték: Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán

 

“Ritkán jár színház Egerben, így színházi élményben sincs gyakran része a hevesi megyeszékhely publikumának. Most azonban a Forrás Gyermek és Ifjúsági Ház kultúrtermében – amely valljuk be, nem teljesen ideális játszóhely –mindennel megörvendeztették a város színházrajongóit, amit szemük, fülük és szellemük kívánhat.

A Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán alkotta szereplőgárda, akik hajdani egri színészként is már az ország legjobbjai közé tartoztak, most megmutatták, hogy öt ember és öt szék, hogyan tudják a deszkákat világgá, világokká változtatni. Ehhez író-rendezőként az a Dömötör András segédkezett, akinek pont tíz évvel ezelőtt mutatta be a néhai egri Gárdonyi Géza Színház Alíz! című rendezését, amely máig hatóan feledhetetlen produkciója a lokális színháztörténelemnek.

Az öt színész és a rendező azzal játszadozik, hogy párhuzamos univerzumokban kiből akár mi is lehetett volna. Orvos, szakács, politikusfeleség, pilóta, meg effélék. A színészek be nem teljesült vágyai és beteljesült félelmei, perlekedésük és megbékélésük a sorsukkal, mind terítékre kerültek ezen az estén. A kirobbanó, zajos és megható monológoknál csak az elhallgatott történetek szóltak nagyobbat.

S minthogy a párhuzamos univerzumok is összeérnek a végtelen szellemességben és szakmai tudásban, így aztán a Second life, avagy kétéletem szórakoztató, vicces és drámai. Aktuális, reflektáló szerzői színház a javából. Minden benne van, amitől 2018-ban beindulhat egy színházrajongó.”

Forrás: Egriszín