Karinthy Ferenc 1970-ben írt színműve a Gellérthegyi álmok, amelyet 1970. január 17-én
mutattak be először a budapesti Madách Kamara Színházban. Az eredeti két felvonásos,
kétszereplős, Fiú és Lány szerepeket Huszti Péter és Almási Éva játszották, Ádám Ottó
rendezésében.

Az Egyetemi Színpad EKKE mai feldolgozásában egy felvonásban, körülbelül 70-80 percben
9 szereplő jeleníti meg a színpadon Rutka Gergő rendezésében.

A darab szereplője két fiatal – egy katonaszökevény fiú és egy üldözött zsidó lány -, akiket a
vak véletlen összesodor egy elhagyott gellérthegyi villába, a II. Világháború 1945-ös
budapesti ostroma alatt. Noha a háború végig meghatározóan jelen van – maga a darab a két
karakterre fókuszál; a főszereplők érzéseire, az emlékeikre, a képzeletükre. Ugyanis míg a
szereplőink fizikailag be vannak zárva a villába, addig képzeletben bejárják a múltat, a jövőt,
elrepítik a közönséget a Holdra. Egyszóval: fantáziálnak, ahol a képzeletnek nincsenek
határai, de ugyanakkor nagyon is valóságszerűek. Egy jobb és szebb szabadabb jövőről, ahol
saját maguk dönthetnek sorsukról. Egy olyan világról, melyben nincs háború. Ahol nincs
félelem, ahol ők nem rabjai egy gellérthegyi villának, amely furcsa mód most mégis a világot
jeleni számukra. Titkok és félelmek kerülnek kimondásra, és vágyak és szerelmek… és egy új,
gyönyörű szerelem… mely az ostrom alatt születik, és amely az ostrom végéig sem él.