A világ számos, civilizációtól távoli túraösvényén eltöltött hosszú hónapok rengeteg mindenre megtanítottak. Bizonyára azt gondolod, hogy ezek a természetről, a hagyományos – és az ultrakönnyű túrázásról, a felszerelésekről, vagy éppen a túlélésről szólnak. Nem is tévedsz sokat, azonban az évek során ráébredtem, hogy a természetben töltött idő, ezeknél sokkal többre és főleg sokkal értékesebb dolgokra is megtanítottak, és ezek a leckék, amelyek az életről szólnak, sokkal hasznosabbnak bizonyultak, mint bármi, amit korábban a tanulmányaim, vagy az olvasmányaim során szerezhettem.

Az élet tele van közhelyekkel, de ennek ellenére sem szoktuk ezeket figyelembe venni és meghallgatni tanításaikat. Pedig ha megtennénk, sok kellemetlen, vagy éppen nagyon kemény pillanattól kímélhetnénk meg magunkat. A vadon sűrűje, azonban nem gyengekezű, végletekig türelmes tanító, hanem a figyelmetlen nebulót, komoly taslikkal téríti észhez, majd támogatja a helyes irányba.

A hétköznapi mókuskerék, a siker- és az anyagiak hajszolása, a megfelelési-, vagy teljesítési kényszer egyszerűen teljesen eltakarja előlünk az igazi világot. Pont azt, amiért igazán érdemes élni és dolgozni. Ráadásul a social média csillogó és hamis világa végképp letérít minket életünk legszebb ösvényeiről.

Elmesélem a leckéket, amelyeket én kaptam és általa hamar rájössz majd, hogy nem fogsz már vágyni egy Qled televízióra, mert színesebben és sokkal jobb felbontásban nézheted az előtted elterülő vidéket, a virágok ezer formáját és színét, illetve a Nap-, a Hold- és a felhők varázslatos színeit és formáit. Elmúlnak az alvásproblémáid, mert elég hamar ráébredsz majd, hogy tulajdonképpen kint az erdőben sokkal jobban alszol, mint otthon a hiperszuper, memóriahabos, allergéneket taszító, méregdrága matracodon.

Jó esetben megérted azt is, hogy a pénz csak egy eszköz álmaid megvalósításához, nem lehet életcél mások szekerét tolni egy életen át, hogy kevéssel, de legalábbis jóval kevesebbel is beéred. Sőt, így vagy boldog és hogy nem kell már a stressz, a taposómalom és az érdekbarátságok. Tökéletesen elegendő annyi cucc, ami a hátizsákodban elfért, hiszen út közben sem hiányzott semmi a boldogságodhoz.

Tarts velem, hogy segíthessek neked is rátalálni arra az ösvényre, amelyről mindig is álmodoztál!”